Lapunk, a KisállatPraxis már tizenegyedik éve az állatorvos kollégák hiteles szakmai tájékoztatását szolgálja, ennek köszönhetően talán nem túlzás azt állítanunk, hogy olvasóink között is népszerűségnek örvend. Régóta foglalkoztat bennünket az a gondolat,
A zöld leguánLeopárdgekkóÁllatokkal...
Azöld leguán Európában és hazánkban is az egyik legnagyobb mennyiségben importált és kereskedelmi forgalomba kerülő hüllő. A hazai kereskedésekbe kerülő állatok zömét az USA-ban farmokon keltetik. A fiatal leguánok elkerülve a hüllőkedvelők terráriumaiba gyakran szenvednek tartási és etetési hibákra visszavezethető megbetegedésektől. Ezek egyik gyakori csoportja a köztakarón kialakuló elváltozások, melyek közül a hazai terráriumokban gondozott leguánokban általam leggyakrabban megfigyelt betegségeket ismertetem.
A gekkók rendszeresen vedlenek, mivel a legkülső elszarusodó réteg nem nő együtt az állattal. A hüllők vedlése minden faj esetében jól szinkronizált folyamat, ami azt jelenti, hogy az egész testfelületen egyidőben következik be az elöregedett hámréteg leválása. Maga a vedlés gyorsan, néhány óra alatt lezajlik.Kezdetét az állat színeinek mattabbá válása jelzi, a bőr hamvasszürke lesz. A végső szakaszban az elöregedett szaruréteg elválik az újtól, majd az elhalt réteg fölreped és nagy darabokban leválik a testfelületről. Az állatok tereptárgyakhoz dörzsölik magukat, illetve nyelvükkel segítik az elöregedett bőrréteg tökéletes eltávolodását a végtagokról és a farokról.
Az embernek - mint természeti lénynek - fennmaradása és léte elválaszthatatlan a növények és állatok világától. A történelem elötti időkben az állatok nagyrészt mint potenciális élelem- vagy ruházkodási lehetőség szerepeltek az ember életében. Rövidesen azonban már mint vadásztársak,védelmezték is, segítették fennmaradását. Ezzel az ősi kapcsolattal is magyarázható, hogy az ember környezete, vagy akár az univerzum iránti érzései visszatükröződnek az állatok iránti bánásmódjában, a természeti környezettel kapcsolatos viselkedésében..
Minden embernek, aki haza visz egy nyulat, tudatában kellene lennie annak, hogy a nyúl egy értelmes, szobatisztaságra nevelhető, meglehetősen kommunikatív állat. Az nem szabad, hogy megtévesszen minket, hogy hangokat nem nagyon ad ki magából. A testbeszédéből nagyon sok minden kivehető. Ezeknek az információknak a megértése fontos mérföldköve lehet a hosszú, békés és boldog egymás mellett élésnek nyúl és gazdája között. Ezért összeállítottam egy rövid felsorolást a fontosabb viselkedésformákból. Természetesen figyelembe kell venni, hogy minden állat más és más, és vannak kivételek, akik nem a fajnak megfelelően viselkednek. Minden nyúltulajdonost arra buzdítanék, hogy ássa bele magát az interneten, szaklapokban és szakkönyvekben található irodalomba, hogy jobban megértse állatát és annak igényeit.
A nem megfelelő tartási körülmények fogságban tartott madarakban a talp gyulladásos - degeneratív elváltozását okozhatják. A megbetegedésnek különféle súlyossági fokozatai alakulhatnak ki. Ennek megfelelően gyógyulást a tartási körülmények megváltoztatásától, konzervatív terápiától (kötözés és gyógyszeres kezelés) illetve műtéti megoldástól várhatunk. Megfelelő tartási körülmények biztosításával a betegség megelőzhető..
Az 1970-es évek végéig az a nézet volt leginkább elterjedt, mely szerint a kutyák agresszivitásáért gazdáik tehetôk felelôssé. Hiszen nem nevelik meg ôket kellôképpen. Ezt az elképzelést az is alátámasztotta, hogy az agresszív kutyák gazdái általában félénkebbek, aggódóbbak, engedékenyebbek és gyakran neurotikusak is.Ezzel ellentétben napjainkban a viselkedéskutatók többsége arra hajlik, hogy sok más tulajdonsághoz hasonlóan, az agresszivitás is genetikailag meghatározott tulajdonság. Így a kutyák nagyrésze már eleve úgy jön a világra, hogy függetlenül attól, hogy milyen tulajdonoshoz fognak kerülni, viselkedési zavarai lehetnek. Eszerint a tulajdonosokat vádolni kedvenceik viselkedési problémáiért megtévesztô és alaptalan dolog.
Minden gyermek foglalkozik a halállal, mely személyes kérdésük, s sokkal inkább érzelmileg, mint értelmileg foglalkoztatja ôket. Ha a kedvenc nem halt meg, csak elveszett, tartsuk szem elôtt, hogy a gyermek szempontjából ez hasonlóan komoly veszteség. Ne ébresszünk hamis reményeket, s ha az állat hosszabb idô után sem kerül elô, segítsünk a gyereknek lezárni a történteket (hasonlóan, mint a kedvenc halála esetén).
A születés és a halál egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A társállatokkal való kapcsolat születésétôl óhatatlanul el kell, hogy jussunk a kapcsolat megszűnéséhez is, legyen ennek oka a kedvenc elvesztése, halála vagy akár a gazda halála. Kedvenceinket társként tartjuk, szeretjük, így születésüket, halálukat is hasonlóan éljük meg, mint ember szeretteinkét. Mivel a halálról a hétköznapi ember is keveset „tanul”, s az állatorvost sem oktatják, hogyan kell viselkedni ezen szituációkban, az ember és a társállatok kapcsolatáról szóló sorozatunk utolsó részeiben a társállatok elvesztésével, az eutanáziával, a gyász feldolgozásával kapcsolatos ismereteket tekintjük át.
A teknősök páncélja lapos csontok varratokkal való kapcsolódásából álló, kívülről elszarusodott hámrétegből felépülő, főleg védelmi funkciót ellátó képlet. A páncél a has pajzsból vagy plastron és hátpáncélból vagy carapax áll. A has páncélt 4 páros csont és egy páratlan csont alkotja (1. ábra). A haspáncél tulajdonképpen a mellcsont funkcióját látja el. A hátpáncélt a hát csigolyák, az ágyék csigolyák és a bordák alkotják, melyek között csontlemezek alakultak ki a törzsfejlődés során (2. ábra). A teknősök páncélja nem minden faj esetében merev képlet. Egyes fajoknál izület segítségével mozgatható a haspáncél elülső, hátulsó vagy mindkét része. Az iszapteknősök (Kinosternon) fajok haspáncélja elöl és hátul is egy-egy csukló izülettel zárható, míg a doboz teknősök (Terrapenae) fajok esetén csupán elöl van meg ez a záró mechanizmus. Más fajoknál zsanér teknősök (Kynixis sp.) a hátpáncél hátulsó része mozgatható és zárható.
A teknősök páncélját alkotó csontokat a testüreg felől csonthártya fedi, mely vérerekben és idegekben gazdag. A csonthártyából a csont szövetbe térő vérerek táplálják a csontot és az azt kívülről fedő, szarulapokat, pajzsokat alkotó hámréteget.A teknősök növekedése során a páncél csont pajzsai is növekednek. Ezek növekedése a varratok kapcsolódása mentén valósulhat meg, mely jól megfigyelhető az állaton .A teknősök páncélja különböző eredetű mechanikai behatások hatására sérülhet. Egyes ragadozó emlősök (kutya, nyest, görény) kisebb teknősök páncélját részlegesen vagy teljes egészében megrághatják. A teknősök páncélja nagy erejű ütés (lezuhanás), nagy erejű nyomó erő hatására is sérülhet. A szabad természetben megfigyelhető hogy a vaddisznók dagonyáiban élő mocsári teknősök páncélja nem egyszer sérült. A páncélt fedő elszarusodó hámrétegben, a szarupajzsokon a téli pihenő alatt egyes ragadozó rovarok kisebb-nagyobb sérüléseket okozhatnak a hámrétegben rágásuk során.
A hámrétegben fekélyek keletkezhetnek enyhe fokú mechanikai behatásra, égés nyomán, egyes baktériumok és gombák okozta fertőzés esetén, melyek a haspáncélon alakulnak ki a leggyakrabban.
A teknősök hibás etetése során gyakran alakul ki az ún. „páncéllágyulás kórkép”. A kórkép fiatal teknősökben lép fel, amikor nem megfelelő a táplálék kalcium és foszfor aránya illetve hiányos a D-vitamin bevitel. Ehhez társul még a táplálék magas fehérje tartalma is, ami miatt a növekedés üteme felgyorsul. Ekkor zavart szenved a páncél csontosodási folyamata, hiányos lesz az ásványi-anyag beépülés. A teknősök páncélja a kórkép esetén rendkívül könnyen benyomható, porcszerű tapintatúvá válik. A szárazföldi fajok esetén a teknős páncélján a pajzsok kupolaszerűen elődomborodnak (6. ábra). A kórképet a vízi teknősök esetén a szemhéjak duzzanata is kíséri. A beteg teknősök kezelése A- és D- vitamin adásával kísérelhető meg. A beteg állatok napoztatása is jó hatású a gyógyulás szempontjából. Ha a kezelés időben történt, akkor a betegség nyomtalanul gyógyul, azonban ha késedelmes a beavatkozás akkor különböző páncél torzulások maradhatnak vissza (7.-8. ábra).
A betegség kivédése érdekében a ragadozó teknősöknek élő, és változatos táplálékot biztosítsunk: kis méretű házas csigák, apró halak, rovarok, újszülött rágcsálók stb. A növényevő teknősök étrendje is legyen változatos. Ha túl sok gyümölcsöt fogyasztanak a teknősök, akkor a gyümölcsök magas foszfor tartalma zavart okoz a csontfejlődésben. Ezt megelőzendő a táplálékra szórjunk kalcium tartalmú táplálék kiegészítőket.
A teknősök páncélján kialakulhat elhalás is, melynek két alakját különböztetjük meg: száraz páncélrothadás (dry shell rot) és nedves páncélrothadás (wet shell rot). A nedves páncélrothadás kiváltásában egyes baktériumok szerepét feltételezik. Ezek a kórokozók a hámrétegben keletkezett folytonossági hiányokban telepszenek meg és a páncél mélyebb rétegei felé szaporodnak, miközben bontják a szaruréteget és a csontszövetet. Kezdetben a bemeneteli kapuban figyelhető meg élénkvörös elszíneződés, majd a folyamat oldalirányban terjed és egyre nagyobb területen látható a térképszerű elszíneződés. A száraz páncélrothadás kialakulásában egyes gombáknak és algáknak tulajdonítanak szerepet, különösen a rossz higiéniai viszonyok között tartott teknősök esetében. Ilyenkor a páncélon általában sárgásbarnán elszíneződött terület jelenik meg, mely később szivacsos szerkezetűvé válik (9 kép). A kórkép gyógykezelése sok esetben hosszadalmas.
Összegezve megállapíthatjuk, hogy a teknősökben jelentkező páncél elváltozások a helyes, a faj igényeinek megfelelő elhelyezéssel és a megfelelő minőségű táplálék etetésével megelőzhető.
| < Előző | Következő > |
|---|
Navigáció a kategórizált cikkeink között:
