Lapunk, a KisállatPraxis már tizenegyedik éve az állatorvos kollégák hiteles szakmai tájékoztatását szolgálja, ennek köszönhetően talán nem túlzás azt állítanunk, hogy olvasóink között is népszerűségnek örvend. Régóta foglalkoztat bennünket az a gondolat,
A zöld leguánLeopárdgekkóÁllatokkal...
Azöld leguán Európában és hazánkban is az egyik legnagyobb mennyiségben importált és kereskedelmi forgalomba kerülő hüllő. A hazai kereskedésekbe kerülő állatok zömét az USA-ban farmokon keltetik. A fiatal leguánok elkerülve a hüllőkedvelők terráriumaiba gyakran szenvednek tartási és etetési hibákra visszavezethető megbetegedésektől. Ezek egyik gyakori csoportja a köztakarón kialakuló elváltozások, melyek közül a hazai terráriumokban gondozott leguánokban általam leggyakrabban megfigyelt betegségeket ismertetem.
A gekkók rendszeresen vedlenek, mivel a legkülső elszarusodó réteg nem nő együtt az állattal. A hüllők vedlése minden faj esetében jól szinkronizált folyamat, ami azt jelenti, hogy az egész testfelületen egyidőben következik be az elöregedett hámréteg leválása. Maga a vedlés gyorsan, néhány óra alatt lezajlik.Kezdetét az állat színeinek mattabbá válása jelzi, a bőr hamvasszürke lesz. A végső szakaszban az elöregedett szaruréteg elválik az újtól, majd az elhalt réteg fölreped és nagy darabokban leválik a testfelületről. Az állatok tereptárgyakhoz dörzsölik magukat, illetve nyelvükkel segítik az elöregedett bőrréteg tökéletes eltávolodását a végtagokról és a farokról.
Az embernek - mint természeti lénynek - fennmaradása és léte elválaszthatatlan a növények és állatok világától. A történelem elötti időkben az állatok nagyrészt mint potenciális élelem- vagy ruházkodási lehetőség szerepeltek az ember életében. Rövidesen azonban már mint vadásztársak,védelmezték is, segítették fennmaradását. Ezzel az ősi kapcsolattal is magyarázható, hogy az ember környezete, vagy akár az univerzum iránti érzései visszatükröződnek az állatok iránti bánásmódjában, a természeti környezettel kapcsolatos viselkedésében..
Minden embernek, aki haza visz egy nyulat, tudatában kellene lennie annak, hogy a nyúl egy értelmes, szobatisztaságra nevelhető, meglehetősen kommunikatív állat. Az nem szabad, hogy megtévesszen minket, hogy hangokat nem nagyon ad ki magából. A testbeszédéből nagyon sok minden kivehető. Ezeknek az információknak a megértése fontos mérföldköve lehet a hosszú, békés és boldog egymás mellett élésnek nyúl és gazdája között. Ezért összeállítottam egy rövid felsorolást a fontosabb viselkedésformákból. Természetesen figyelembe kell venni, hogy minden állat más és más, és vannak kivételek, akik nem a fajnak megfelelően viselkednek. Minden nyúltulajdonost arra buzdítanék, hogy ássa bele magát az interneten, szaklapokban és szakkönyvekben található irodalomba, hogy jobban megértse állatát és annak igényeit.
A nem megfelelő tartási körülmények fogságban tartott madarakban a talp gyulladásos - degeneratív elváltozását okozhatják. A megbetegedésnek különféle súlyossági fokozatai alakulhatnak ki. Ennek megfelelően gyógyulást a tartási körülmények megváltoztatásától, konzervatív terápiától (kötözés és gyógyszeres kezelés) illetve műtéti megoldástól várhatunk. Megfelelő tartási körülmények biztosításával a betegség megelőzhető..
Az 1970-es évek végéig az a nézet volt leginkább elterjedt, mely szerint a kutyák agresszivitásáért gazdáik tehetôk felelôssé. Hiszen nem nevelik meg ôket kellôképpen. Ezt az elképzelést az is alátámasztotta, hogy az agresszív kutyák gazdái általában félénkebbek, aggódóbbak, engedékenyebbek és gyakran neurotikusak is.Ezzel ellentétben napjainkban a viselkedéskutatók többsége arra hajlik, hogy sok más tulajdonsághoz hasonlóan, az agresszivitás is genetikailag meghatározott tulajdonság. Így a kutyák nagyrésze már eleve úgy jön a világra, hogy függetlenül attól, hogy milyen tulajdonoshoz fognak kerülni, viselkedési zavarai lehetnek. Eszerint a tulajdonosokat vádolni kedvenceik viselkedési problémáiért megtévesztô és alaptalan dolog.
Minden gyermek foglalkozik a halállal, mely személyes kérdésük, s sokkal inkább érzelmileg, mint értelmileg foglalkoztatja ôket. Ha a kedvenc nem halt meg, csak elveszett, tartsuk szem elôtt, hogy a gyermek szempontjából ez hasonlóan komoly veszteség. Ne ébresszünk hamis reményeket, s ha az állat hosszabb idô után sem kerül elô, segítsünk a gyereknek lezárni a történteket (hasonlóan, mint a kedvenc halála esetén).
A születés és a halál egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A társállatokkal való kapcsolat születésétôl óhatatlanul el kell, hogy jussunk a kapcsolat megszűnéséhez is, legyen ennek oka a kedvenc elvesztése, halála vagy akár a gazda halála. Kedvenceinket társként tartjuk, szeretjük, így születésüket, halálukat is hasonlóan éljük meg, mint ember szeretteinkét. Mivel a halálról a hétköznapi ember is keveset „tanul”, s az állatorvost sem oktatják, hogyan kell viselkedni ezen szituációkban, az ember és a társállatok kapcsolatáról szóló sorozatunk utolsó részeiben a társállatok elvesztésével, az eutanáziával, a gyász feldolgozásával kapcsolatos ismereteket tekintjük át.
A faj, és a fajta két különböző rendszertani fogalom, és jelentésük nem azonos. A fajkülönmbség olyan egyedek csoportja, melyek tagjai képesek egymással életképes, termékeny (tovább szaporítható) utódot vagy utódokat létrehozni. Az azonos fajba tartozó élőlények örökítő anyaga gyakorlatilag (99%) megegyezik.
A rendszertan a fajon belül további csoportosításokat tartalmaz. Fajta elnevezést alkalmazunk azokra az állatcsoportokra, amelyek jól meghatározott alaki vagy más tulajdonságokkal rendelkeznek, és ezeket ivadékaikra is nagy biztonsággal átörökítik. Ezen csoportokon belül az egyedekre jellemző, hogy többé-kevésbé egységes jellegűek, meghatározott alaki, színbeli, szervműködésbeli stb. tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek elhatárolják a faj többi egyedétől, illetve a fajon belüli más csoportoktól. A fajtára jellemző tulajdonságok és küllemi jegyek (bélyegek) összességét nevezzük fajtajellegnek. Ezek lehetnek minőségi (szőrzet színe, a test felépítése stb.) és mennyiségi (testnagyság, szaporaság) tulajdonságok esetleg öröklődő betegségek vagy hajlamok is. Nem javasoljuk a korcs kifejezés használatát, mert az egyfajta rendellenes vagy visszamaradt fejlődést sugall. Az egyes fajtákra jellemző kívánatos (ideális) tulajdonságok és jellemzők részletes leírását a fajtastandardok tartalmazzák.
A fajtatisztaság a vizsgált egyed (vagy állatcsoport, állatállomány) egy meghatározott fajtához való tartozását jelenti. A fajtatiszta egyednek rendelkeznie kell az illető fajta tulajdonságaival, küllemi jegyeivel, határozottan más fajtára jellemző tulajdonságot és bélyeget nem viselhet. A keverékek kettő vagy több fajta szülőállat utódai, melyek ugyanúgy az adott faj képviselői, mint fajtatiszta őseik. Az előbbiek értelmében tehát a sajnos még ma is igen gyakran használt „fajkutya“ és „fajmacska“ kifejezések tehát helytelenek, mert minden kutya (vagy macska) egy fajba tartozik, és csak ezen belül választhatjuk őket külön fajtákra (Pl. német juhászkutya, csivava, brit kék stb.).
| < Előző | Következő > |
|---|
Navigáció a kategórizált cikkeink között:
