márc. 17 2011

Hullámos papagáj leggyakoribb betegségei

Madaraknál a betegségek sokáig tünetszegények, akár tünetmentesek lehetnek, gondos szemlélő azonban időben észreveheti a madár egészségi állapotában bekövetkezett változást. A legtöbb betegségben a madár „gubbaszt”: keveset mozog, az ülőboton (esetleg a kalitka alján) alszik, tollát borzolja.

Begyhurut

Többféle kórokozó kiválthatja, így gomba, egysejtű, esetleg baktérium. Tünete a hányás vagy öklendezés, a madár a fejét rázza, miközben a csőréből emésztetlen magvak vagy nyálka ürül, ez a fejen a tollakat összetapasztja. (Ezt el kell különíteni az udvarlás során előforduló öklendezéstől: ilyenkor a madarak a begytartalmukkal egymást etetik. Magányosan tartott madaraknál sokszor látjuk, hogy a tükörben udvarolva saját tükörképüket etetik – az ilyen abnormális viselkedés kialakítása kerülendő, a madarakat saját fajtársukkal, fajtársaikkal együtt tarsuk.) A begyhurut idejében elkezdett gyógyszeres kezelése gyógyulást eredményez.

Csőr- és körömtúlnövés

Nem mindig utal betegségre, ha a madár csőre, körmei túlnövekednek, kialakulhat ez azért is, mert nincs a környezetében megfelelő felület – azaz természetes ülőfák, fakéreg – amin ezek lekophatnának. A rendellenes szaruképződés, -túlnövekedés hátterében azonban sok esetben valamilyen megbetegedés áll, például májkárosodás vagy atkákkal való fertőzöttség.

Atkásság

Hullámospapagájban egy olyan atkafaj okoz megbetegedést, amely a csőr fölötti viaszbőrben szaporodik el, majd idővel a csőrzugban, a szem körüli bőrben és a lábvégek bőrében is megtelepszik és szaporodik. Közelről szemlélve jól láthatók az atkák által fúrt apró lyukacskák, járatok az említett testtájakon. Mivel a madár áltatlános állapotában, étvágyában csak az igen előrehaladott fertőzések okoznak szembetűnő változást, sokan nem veszik észre ezt a betegséget. Az atkák gyógyszeresen elpusztítható, emberre nem veszélyes élősködők.

Talpfekély

A talp bőrének elvékonyodását, gyulladását, kifekélyesedését nevezzük talpfekélynek. Helytelenül tartott madarakban alakul ki: a túl vastag vagy simára esztergált ülőbotok, a repülés hiánya, illetve az elhízás hajlamosít rá. A talpfekélyes madarak nagy része megfelelő környezet kialakítása után meggyógyul.

Daganatos betegségek

Napjainkban a tenyészett hullámospapagájok leggyakoribb betegsége a különböző szervek (főként máj, vese, lép, ivarszervek) vírus okozta daganatos elváltozása. Rendszerint a madár sokáig nem mutat tüneteket, esetleg hasmenést, rendellenes szarunövekedést (májdaganat esetén), vagy lábbénulást (here vagy petefészekdaganat esetén) láthatunk. A végső stádiumban a madár gubbaszt, kedvetlen. A betegség nem gyógyítható, de kialakulása, előrehaladása lassítható.

Tojásvisszamaradás

Előfordulhat, hogy a tojó nem tudja a petevezetőben lévő tojást megtojni, esetleg a petevezető a előesik a benne foglalt tojással együtt. Minden ilyen esetben forduljunk állatorvoshoz.

Nem csak a hullámospapagájokra vonatkoztatva végezetül szeretném megjegyezni, hogy mielőtt állatot fogadunk magunkhoz egyrészt olvassunk, kérdezzünk utána, hogy mit fog jelenteni az új jövevény az otthonunban, mennyi elfoglaltságot igényel majd a lelkiismeretes gondozása, és gondoljuk végig, hogy lesz-e időnk és kitartásunk ahhoz, hogy ezt élete végéig biztosítani tudjuk. Az állatokat ne tekintsük sem másokra rövid úton átruházható tulajdonnak, ha megunjuk őket, sem pedig fogyóeszköznek, vagyis a rossz tartási körülmények miatt elpusztult jószágokat a kereskedésből könnyűszerrel pótolhatónak. Nem utolsó sorban kérdezzük meg a velünk együtt élőket, hogy ők is beleegyeznek-e az új állat érkezésébe; az állatok miatti családi konfliktusokban leggyakrabban az állatok húzzák a legrövidebbet.Olvassunk alaposan utána, hogy az általunk tartott állat hol és hogyan él a szabad természetben. Tartsuk szem előtt, hogy az állattartás akkor a legmegfelelőbb, ha megpróbálunk az állatnak a természeteshez leginkább hasonlító életkörülményeket biztosítani.