Az ember-állat kapcsolat alakulása a korai serdülőkor (9-14 év) idején

A KORAI SERDÜLŐKOR

A 9-14. év tájékát nevezzük a korai serdülőkor időszakának, melyben a gyermek élete számos változáson megy keresztül. Ezek egyrészt külső, fizikai változások (pl. hang, testalkat), másrészt belső, lelki változások (pl. érzelmi, gondolkodási). A biológiai éréssel együtt új vágyak, érzelmek ébrednek, a kialakuló bensőséges baráti kapcsolatok mellett megjelenhet az első szerelem, s a barátságokban is a lojalitás, az intimitás válik fontossá. A családhoz fűződő kötelékek lazulni kezdenek, megjelennek az első függetlenedési törekvések. Fontossá válik a kortárs csoporton belüli népszerűség is. Nagyra törő álmok, célok jelennek meg, nő a felvállalt felelősség is. Az állatokkal való kapcsolat is új dimenziókat kaphat.
A dominancia problémák általában ebben a korban szűnnek meg, a gyermek végre tudja hajtatni a kutyával a különböző feladatokat, s a kapcsolatban is egyre inkább gazdaként viselkedik. Tíz megkérdezett gyerek közül 8 egyértelműen a kutya gazdájaként aposztrofálja magát. Kutyaiskolába járnak, „mert a kutya engedelmességet és fegyelmet tanul, és itt jól összeszokunk”, s ezzel párhuzamosan az új gyakorlatokkal bővül a kutyával folytatható játékok repertoárja is. A gyerekek gyakran beszámolnak arról is, hogy a játék hevében a kutya morogni, vadulni kezd, de ilyenkor egy erélyes rászólással ezt a viselkedést abba tudják hagyatni vele. Mindez mutatja, hogy a gyermekek kommunikációs képességei sokat fejlődnek, ritkán fordul elő sikertelen interakció. A játékokat a szabályjátékok jellemzik, szabályok által vezérelt interakciókkal. A nevelésben már alkalmazzák a büntetés eszközét, az autonóm moralitás szerint a büntetés arányban van a bűnnel, és büntetéskor a szándékot is figyelembe veszik.
Fokozódik az állatról való gondoskodás igénye, s az ezzel járó felelősség, rendszeresség az élet más területeire is generalizálódik. A szemkontaktusok száma markánsan növekedik, a simogatások, érintések célzottá válnak, a verbális kommunikáció dominánssá válik. Az állat, mint megértő barát fontos szerepet kap a gyermekek életében. Kedvencét a gyermekek többsége értelmes, okos, fogékony lényként jellemzi. A preferált tulajdonságok a következők: barátság, szelídség, szépség, okosság – persze, némi sorrendmódosulással a nemek tekintetében. Ezt a korosztályt már aktívan foglalkoztatja a természet- és állatvédelem, akár az ezekben való aktív részvétel is. A tartott állatok faját tekintve már itt is megfigyelhető – igaz ez főleg a serdülőkor idején válik markánssá – az ún. „nemszeretem” állatok tartása, mivel ezek egzotikusságot, különcséget, bátorságot sugároznak gazdáikról. Mindkét korosztályra igaz, hogy az állattal folytatott játék, kommunikáció, mintegy prototípusként szolgál a társadalmi közegben való kapcsolatfelvételhez, segítve a közösségbe való beilleszkedést. A kutyát befogadó családok gyermekeinél rövid idő alatt nagyobb együttműködési készséget, több társas kapcsolatot, kevesebb sírást, nagyobb önbizalmat lehet megfigyelni.
Mivel az állattal való kapcsolat szoros, a gyermekek nagyon ragaszkodnak állataikhoz. Fontos, hogy állatorvosként – akár a kedvencek gyógyítása, akár elvesztésük kapcsán – partnerként bánjunk e kis gazdákkal. Ezek a gyermekek már nem ritkán egyedül érkeznek kedvencükkel a rendelőbe, érdekli ôket a betegségek várható lefolyása, a gyógykezelés módja, s a kezelési folyamatban aktívan részt szeretnének, és részt tudnak venni. Mivel jó megfigyelőképességük van, a diagnózis felállítása során ne hagyjuk felhasználatlanul az általuk nyújtott információkat.