A kedvenc állat elvesztése

A kedvencek elvesztésének tekintetében a kisiskolás és korai serdülőkor  különbséget mutat. A kisiskolás korú (5-8 éves) gyermekek a halált, mint külön személyt azonosítják (perszonifikáló típus), gyakran „kaszásként”, „csontvázként” képzelve el.
A nagyobb gyermekek azonban már képesek a halált elfogadni (reális típus), vagyis tudják, hogy a halál a testi élet teljes és végleges megszűnését jelenti. Fontos, hogy akárcsak a kisebb gyermekeknél, segítsük az állat elvesztésének feldolgozását. Javasoljuk a halott állat megtekintését, a közös temetést, az emlékek segítségével a történtek feldolgozását. Amennyiben a család igényli, vegyünk részt az új állat kiválasztásában, de semmiképpen ne sürgessük azt.  A kutyák különösen alkalmasak arra, hogy akár iskolai látogatások alkalmával segítsék a gyerekek közösségi munkáját  Az állathoz való kötődés, főleg a korai serdülőkor, s majd a serdülőkor idején is komoly érzelmi töltetet kap. Egy ilyen, adott esetben túlfűtött, érzelmekkel teli viszony felbomlása a gyermek számára komoly megterhelést jelent, időt kell hagyni a veszteség feldolgozására, s a gyermektől tenni függővé, hogy mikor kész egy szereteten és bizalmon alapuló új kapcsolat kialakítására.