Otthon, édes otthon?

Az otthon hagyott kutya

Lelkiismeret-furdalás.Ez a szó írja le legjobban érzéseinket, amikor eszünkbe jut, hogy unatkozhat kutyánk a nap 8-10 órájában egyedül. Csak rajtunk múlik, hogy kedvencünk számára az otthon édes otthon lehessen. Egyszer eljön az életben az a pont, amikor megfogalmazódik bennünk a kutya iránti igény. Számoljunk vele, hogy nem egy eldobható játékszerrõl van szó! Ha vállaljuk érte a felelõsséget, abba bele kell érteni azt is, hogy gondoskodunk a kutya mindennapi elfoglaltságáról.

Vigyük magunkkal, ahová csak lehet!
Nem új hír, hogy a kutya társas állat. Szüksége van az emberekkel és más állatokkal való kapcsolatra, amelyek biztosítják számára a mentális és szociális ingereket.
Tegyük fel, hogy van egy nagyon kedves, nyugodt, jól nevelt kutyánk! Lehet, hogy nem is okozna akkora felfordulást a munkahelyünkön? Játsszunk el a gondolattal, mert ha a munkahelyi környezet nem gördít akadályt utunkba, a főnököt már szemvillanás alatt meg kell tudnunk győzni. Biztos, hogy neki is van szíve…
Amennyiben kampányunk sikerrel jár, ne éljünk vissza a helyzet adta lehetőséggel! A munkahelyen nem a kutya a főszereplő. Vegyük tudomásul, hogy lesznek olyan kollégák, akik nem szeretik a négylábúkat. Tiszteletben kell tartani mások igényeit, ezért próbáljuk a kutyatartás különböző feladatait a lehető legkulturáltabban végezni! Etetõ- és itatótálkája egy félreeső helyen legyen. Ne erőszakoljuk rá a kutyánkkal való kapcsolatfelvételt az erre nem vágyó kollégákra! A kutya ne flangáljon összevissza egyedül az irodában, de néha álljunk fel asztalunk
mellől és sétáljunk vele körbe. Ebédszünetben pedig kiszaladhatunk vele egy egészségügyi sétára.
Magyarországon egyelőre nem elterjedt, hogy üzletekbe, vendéglátó-egységekbe beengedjék kedvenceinket. Nyugat-Európában már sokéves hagyomány, hogy az állatbarát üzletek külön matricával jelzik a bejáratnál, hogy a kutyák is szívesen látott vendégek.
Arra ügyeljünk, hogy nem szerencsés minden egyes napot együtt tölteni kedvencünkkel, mert kutyánk hozzászokik, és ha egyedül kell hagynunk, sokkot okozhatunk neki! Kedvencünk egyébként napi 14 órát alszik, ezért nem akkora baj, ha néha otthon kell maradnia.

„Egyik kutya, másik eb”
Értelmezzük ezt a szólást kicsit másképpen! Az állandó egyedüllét ellen remek gyógyír egy kutyatárs, már akkor, ha a két egyéniség nem összeférhetetlen. A második érkezőt elsõ kutyánkkal közösen kell kiválasztani. Gyakorlatilag már az elsõ találkozásnál el lehet dönteni, hogy kijönnek-e egymással.
Ha van egy másik kutya, akivel együtt lehet „randalírozni”, értem ezalatt a játékot, a kergetőzést és a közös csintalanságokat, biztos, hogy nem lesz unalom. A legfőbb érv a második eb ellen a helyhiány szokott lenni: keressünk olyan kistermetű fajtát, amelynek nem túl nagy a mozgásigénye! Egy vagy két kutyát ugyanúgy le
kell vinni sétálni, ugyanúgy el kell menni az eledelért a boltba vagy vizsgálatra vinni az állatorvoshoz. A költségek ráadásul nem emelkednek tetemesen.

Viszontlátásra!
Előfordulhat, hogy nincs más megoldás, mint magányosan otthon hagyni kutyánkat. Érdemes elkezdeni már kicsi korában hozzászoktatni az egyedülléthez, hogy ne élje meg tragédiaként a bejárati ajtó nyílását. Ehhez nyújtanak segítséget a következõ tippek:

• Különböző napszakokban játsszuk el, hogy el kell mennünk hazulról! Öltözzünk fel, fogjuk a kulcsot, lépjünk ki az ajtón! Váltogassuk az otthontól távol eltöltött időtartamot (1-10 perc között)!
• Naponta többször csörgessük a kulcsunkat, vegyük fel a kabátunkat és ragadjuk meg táskánkat, azaz tegyünk úgy, mintha indulni készülnénk, akkor is, ha nem megyünk el!
• Ha a kutyát nem tudjuk biztonságosan egyedül hagyni úgy, hogy az egész lakás rendelkezésére álljon, akkor többször zárjuk le azokat a részeket, ahová egyedül majd nem mehet!

Az elválástól való félelem elkerülése érdekében ne csináljunk nagy ügyet abból, hogy elmegyünk vagy megérkezünk. Nem jó kétségek között hagyni a kutyát azzal, hogy szomorúnak mutatjuk magunkat, illetve arra sincs szükség, hogy érkezéskor lelkesedésünk miatt a kutya túlreagálja az eseményt.
Érdemes hazaérésünk után még pár percet mással foglalkozni, hogy a kutya az érkezés eseményét és jelenlétünket természetesnek vegye, s csak ezután szenteljük neki teljes figyelmünket.
Soha ne büntessük meg azért kedvencünket, mert nyüszít, ha elmegyünk, vagy nyakunkba ugrik, ha megérkezünk! Jutalmazzuk viszont azért, ha természetesen viselkedik!

Mitõl hever romokban az otthonunk?
A magánynak, az unalomnak és az ingerszegény életnek nagyon jól kivehetõ következményei vannak. A széttépett párnák, takarók és szőnyegek, a kirámolt szennyes kosár, a kiborogatott szemetes, a szétrágott papucsok mind annak a jelei, hogy kutyánk unatkozik és szórakoztatni akarja magát, vagy dühös és meg akarja büntetni a világot. A kertben tartott kutyák gyakran kezdenek tereprendezésbe: óriási gödröket ásnak. Ennek az az egyik oka, hogyha melegük van, a mélyebben fekvő hűvösebb földrétegeket teszik ezzel elérhetővé. A másik ok az unalom vagy az idegesség. A kutyánkon a túlzott nyalogatástól és rágcsálástól megjelenő kopasz foltok is ugyanerre utalhatnak, bár az okok pontos meghatározását mindenképpen bízzuk állatorvosra!
A következőkben jó tanácsokkal szolgálunk arra, hogy hogyan kerüljük el otthonunk lerombolását és hogyan teremtsük meg kutyánk kiegyensúlyozott mindennapjait!

Unalomûzõ technikák és az otthonédessé tétele
Első és legfontosabb, hogy hagyjunk elöl friss vizet! Léteznek olyan gumijátékok, amelyeket meg lehet tölteni jutalomfalatokkal, de ha ilyet nem találnánk, akkor megteszi bármilyen rágcsálnivaló, amivel kedvencünk elbíbelõdik egy ideig. Induláskor adjuk oda a finom falatot, ezzel legalább egy darabig lekötjük a figyelmét!
Hétvégeken lessük meg, hogy hol szeret napközben szunyókálni! Ha megvannak a célpontok, tegyünk oda
párnákat, hogy hétköznapokon is kényelmes fekhelye legyen a kedvenc sarkokban. A hálószobából érdemes
kutyánkat kitiltani, nehogy komoly károkat okozzon, a nappali kanapéját pedig egy lepedõvel védhetjük bóbiskoló kutyánk szőrétől.
A napközben rendelkezésre álló „játszótér” kialakításánál mindenképpen számolni kell azzal, hogy kutyánk kedvére napfürdőzhessen, azaz legyen olyan rész, ahová besüt a nap.
Ne felejtsük el hozzáférhetetlenné tenni a vegyszer- és tisztítószerraktárunkat! A garázs szintén veszélyes hely lehet a kutyának, mert az autókhoz használt mérgezõ fagyálló folyadék népszerű a kutyáknál édes íze miatt. Kozmetikumok és gyógyszerek se maradjanak elöl!
Kutyától függ, hogy kell-e biztosítani kilátást vagy nem. Ha egy ideges természetű kutya kilát az utcára, a szomszédokat világgá kergetheti állandó ugatásával, magát pedig feleslegesen felizgatja. A csendesebb, nyugodtabb fajták esetében azonban kifejezetten ajánlott, hogy lásson mozgást maga körül, mert az leköti a figyelmét.
Ha megvan a veszélye annak, hogy nem érünk időben haza a sétáltatásra, akkor inkább legyen egy kutya WC otthon, amit kellőképpen bástyázzunk körbe újságpapírral!
A szökés elkerülése érdekében mindig alaposan ellenőrizzük, hogy jól bezártuk-e az ajtót, a kertben pedig nézzük át alaposan a kerítést!
Sokak szerint a nyugodt, halk zene vagy a gazdi hangja jótékonyan hat a kutya idegrendszerére. Meg lehet
próbálkozni azzal, hogy a gazdi egy beszélgetését felvesszük hangszalagra és azt napközben hallgathatja a
kutya.

A sétáltatás rendje
Otthon hagyhatjuk a kutyát, rohanhatunk egész nap, de a sétát soha nem szabad elfelejteni. Minimum kétszer kell naponta levinni sétálni, de általában 5-6 óránként ideális. Ha nem vagyunk otthon ebédidőben, gondoljuk végig, hogy nincs-e olyan szomszédunk, akit megkérhetnénk, hogy vigye le kutyánkat.
A séta nem abból áll, hogy a kutya lemegy a lépcsőn, elvégzi a dolgát a ház előtt, majd visszamegy a lépcsőn. Érdemes legalább két-három útvonalat kitalálni és azokat váltogatni, hogy a túra ne váljon unalmassá se a gazdi, se a kutya számára. Labda legyen nálunk, hogy ha mi már nem bírjuk szuflával, de kutyánkban még mindig túlteng a futkározhatnék, akkor legyen módunk lemozgatni. Még egy fontos dolog: ne felejtsünk el magunkkal megfelelő eszközt vinni a kutyapiszok eltakarítására!

Különleges esetek
Vannak olyan esetek, amelyek fokozott gondoskodást és lélekápolást igényelnek kutyánk esetében. A vihar, a dörgés és villámlás, a tûzijáték a kutyák többségét hihetetlenül megrémíti.
Vannak olyan szélsõséges esetek, amikor – kétségbeesésében – még magában is kárt tesz a kutya. Próbáljunk meg védett helyet biztosítani ilyen esetekre. Mi nem is tudjuk milyen biztonságos például az ágyunk vagy az asztal alatt… A lényeg, hogy valamilyen fedél legyen kedvencünk feje felett. Kertben a kutyaház teljesen megfelel vihar elleni menedékháznak, csak olyan helyre tegyük, hogy ne csapjon be az esõ.
Sok apró figyelmességgel boldoggá tehetjük kutyánk hétköznapjait. Ne várjuk meg, hogy rombolni kezdjen, rosszabb esetben, hogy gyógyszerrel kelljen kezelni az unalomból és magányból adódó kedélybetegségét! Lehet, hogy kevés időnk van kutyánk számára, de az együtt töltött órák legyenek tartalmasak: vigyük el futkározni, játsszunk vele, adjunk neki feladatokat, dicsérjük meg, szeretgessük és kényeztessük! Hétvégeken pedig kötelező a kutyás program!