szept. 27 2010

Amíg a környezetünkben élő saját, vagy kóborló házimacskák minden tavasszal több kölyökkel „örvendeztetnek” meg bennünket, addig az állatkertekben élő nagymacskák (oroszlán, tigris, párduc) szaporulatáért ádáz harc folyik, hiszen ezen állatfajok fogságban ritkán párzanak, és ha a párzás sikeres is, az akkor sem garancia az utódok megszületésére és felnevelkedésére.

2002. március 23. A hajnal csendjét apró éles hangok verik fel. Kismacskák nyávogása. Macskák? De honnan? Hiszen a gondos előkészítő-munkánk során az összes, a párducház környékén élő házimacskát áttelepítettük egy másik környékre. Hisz ezek nem is kiscicák?! Ezek feketepárduc kölyök hangok! Nagy volt az öröm. A párzás és a vehem kihordása ezek szerint sikeres volt. Ezen a napon Bogi, a feketepárduc nőstény három utódnak adott életet. Mindenki nagyon boldog volt, régóta vártuk ezt a napot. Bogi, mindeddig sikertelen anyasága ellenére nevelni kezdte a piciket. Mindenki bizakodott, mert eddig még egyszer sem nevelte fel a kölykeit, így azok minden évben elpusztultak.

            Sajnos nem tartott sokáig az örömünk. Egy hét múlva két kölyök elpusztult, a harmadik pedig rossz kondícióban volt és nem akarta elfogadni a tejet sem. Tüdőgyulladást is kapott, mert az anyja nem gondozta, így nem volt aki testmelegével óvja a kihűlés ellen. Ekkor úgy döntöttünk, hogy elvesszük Bogitól ezt az egy, életben maradt, de a túlélésre is csak kis esélyekkel pályázó egyedet. Több hetes küzdelem, éjszakázás követte ezt a napot. Az állat nem akart enni, rettenetesen zajos volt a légzése, elfeküdt. Négyóránként próbáltuk etetni, de hiába. Már annyira kiszáradt, hogy infúziót kellet adni neki. Kapott fájdalomcsillapítót és többféle antibiotikumot. Küzdött, meg akart gyógyulni. Egyszer csak az egyik pillanatról a másikra elfogadta a cumisüveget és evett. Kecsketejet és macska tejpótló tápszert kevertünk össze neki. Kissé fellélegeztünk, talán túléli és meggyógyul. Harmadnapra viszont mozdulatlanul, petyhüdten feküdt a dobozában és alig lélegzett. Nem lehetett felkelteni. Szemei homályosak voltak, szíve alig kalapált. Elveszítjük! Az elmúlt napok csak a halál előtti megszépülés jelei lettek volna? Ez nem lehet!

            Szerencsére nem is az volt. Amanda néhány óra múlva felébredt, és mintha mi sem történt volna evett, követelte a cumisüveget. Ezután már töretlenül fejlődött. Lassan áttért a szilárdabb táplálékokra. Hús, tojás, rizs és zöldségek. Hat-hetesen korától rendszeresen kapott féreghajtót, majd tíz hetesen az első védőoltáson is túlesett. Gyorsan fejlődött. Kezdetben nagyon hasonlított egy házi fekete macskához. Tíz hetesen kb. akkora lehetett, mint egy kifejlett kandúr, csak hatalmas karmokkal és fogakkal. Bár emberek között nevelkedett, és szelíd volt a természete, hatalmas ereje és harapása miatt mindig óvatosan kellett közeledni felé. Sokat sétált az állatkertben pórázon, igazi sztár lett. Sőt egyszer még a fára mászó tudományát is bemutatta. Ahogy cseperedett, egyre nehezebb volt vele bánni. Bár ő csak játszott, súlyos sérüléseket tudott okozni hatalmas karmaival. Az összes oltás után, egy egyedi azonosító chip-et ültettünk a bőre alá. Így indult útnak a nagyvilágba. Sajnos helyhiány miatt nem tudta megtartani az állatkert, ezért új helyet kellett neki keresni. Az elmúlt napokban utazott el új otthonába, Szaúd-Arábiába.

            Kialvatlan, fáradt, olykor az aggodalomtól kisírt szemmel hajlamos az ember olyan kijelentésekre, mint például: soha többet!. Ez az érzés persze idővel elmúlik, és a következő adandó alkalommal ismét tettre készen várja a feladatot. És a kölykök mesterséges felnevelése mindig nagyon nehéz feladat! A tápszeren nevelkedett állatok rendszerint lassabban fejlődnek, sőt az elhullás sem tartozik a ritkaságok közé. Ha arra vállalkozunk, hogy felneveljünk egy anyjától megfosztott szopós állatot, törekednünk kell arra, hogy az állatfajnak megfelelő tejet, tápszert alkalmazzuk, azt is mindig testmelegen A hidegebb, vagy langyos tejet az állatok elutasíthatják. A kölyköket legalább négyóránként etetni kell éjjel-nappal és meleg helyen kell őket tartani, lehetőleg melegítőpárnán, vagy melegítőlámpa alatt.

 

Minden élet egy csoda, maga a kincs, legyen az bármilyen élőlény. Ha egyszer magunkhoz vesszük, kényeztetjük őt, akkor felelősséggel tartozunk iránta, és kötelességünk gondoskodni róla, hogy élete végéig a számára optimális körülmények között élhessen!

 

          

 

< Előző