Általános tudnivalók a macskák takarmányozásáról I.

Általánosságok és hasznos tanácsok

A macskák a húsevők rendjébe tartozó emlősállatok. Házimacskánk a líbiai vadmacskától származik, és a kutya mellett az egyik legkorábban (ie. 2000 körül) háziasított faj. A háziasítás során a táplálkozása kissé módosult, azonban táplálóanyag-szükséglete még ma is az „igazi” vadmacskáéhozhasonló. A vadon élő macskafélék vadászó, zsákmányszerző állatok és táplálékuk szinte teljes mértékben állati eredetű. Elsősorban madarakkal, rovarokkal és kis testû emlősökkel – főleg patkányokkal és egerekkel táplálkoznak. Ha megkedvelnek egy ízt, a házimacskához hasonlóan hajlamosak a jövőben csak azt fogyasztani. Mivel azonban a vadmacskák a prédaállatot teljes egészében („szőröstül-bőröstül”, azok béltartalmával együtt) elfogyasztják, ez nem okoz náluk hiánybetegségeket ellentétben, házi kedvenceinkkel, amelyeknél pl. a kizárólagos színhús etetés kalciumhiányt, a kizárólagos máj etetés pedig A-vitamin toxikózist okoz. A vadon élő macskafélék általában két-három naponta táplálkoznak, a házimacskák viszont – amennyiben állandóan rendelkezésükre áll a táplálék – napjában 10–15-ször is esznek, emellett vadászösztöneik kiélése érdekében szívesen pusztítják a madarakat és a rágcsálókat is a ház körül.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a macska táplálását kizárólagos egérfogyasztással megoldottuk volna! Az igaz, hogy a jól táplált, sőt elhízott macska kissé lusta és nem szívesen vadászik a kertben, azonban állatkínzásnak minősül, ha valaki csak azért tart otthon macskát, hogy megoldja vele a rágcsálóirtást. Ilyenkor arra is gondolnunk kell, hogy az éhező macska nemcsak az egereket, hanem a körülöttünk élő hasznos, sőt a nagy eszmei értéket képviselő védett madarakat is elkapja! Hasonlóképpen: a macska nem szemétnyelő, a konyhai hulladékok és az ételmaradékok nem alkalmasak a táplálásukra! A mi ételeink ugyanis túl sok zsírt és szénhidrátot továbbá kevés fehérjét tartalmaznak a macska számára, valamint általában túl fűszeresek és sósak is a számukra. Egészséges, felnőtt állatoknál ajánlatos heti egy „böjtnapot” tartani, ilyenkor ivóvízen kívül mást ne adjunk neki. Ez segít megtartani az ideális testsúlyát, ezen kívül salaktalanít is.

A macskák fogai elsősorban a táplálék megragadására és széttépésére szolgálnak, szerepük az aprításban és az őrlésben elhanyagolható. Éppen ezért természetesnek kell tekinteni, ha a cicánk szétszórja a tála körül az ételt, azaz „malac módjára eszik”, bár „disznólkodása” általában jóval alulmarad a kutyákéhoz képest. A fogak tisztítása céljából adhatunk a macskáknak nem csöves csontokat, ugyanis a mohó evés, az elégtelen rágás következében a kisebb csöves csontok (csirke láb, -comb) szilánkosan törhetnek, ami a bél falát akár súlyosan is irritálhatja. Ha az állat nyugodtan eszik és jól láthatóan megrágja a falatokat, a csont etetése természetesen szóba jöhet, pl.: marhalábszárcsont, csirke lapos csontjai. Javasoljuk természetesen az állatkereskedésekben kapható műcsontokat is, ellenben kerüljük az édességek etetését, mert ez elősegíti a fogszuvasodás és a fogkőképződés kialakulását. A macska szájában lévő nyálmirigyek – az emberrel ellentétben – nem tartalmaznak emésztőenzimeket, az emésztés első helyszíne a gyomor, ahol megkezdődik a takarmányban lévő fehérjék lebontása. Az emésztés és a felszívódás fő helye a vékonybél. Ha a megevett táplálék összetétele a fajnak megfelelő volt, akkor a vastagbélben a meg nem emésztett, illetve a felszívódásra nem került anyagok besűrűsödnek, és bélsár formájában a végbélen keresztül kiürülnek.
Amennyiben azonban a táplálék összetétele nem volt megfelelő, úgy a vastagbélben normál körülmények között is jelenlévő baktériumfajok összetétele az egyébként egészséges macskában is felborul, és ez valamilyen emésztési problémát okoz – főleg hasmenést vagy székrekedést, de nem ritka a túlzott bélgáz képzõdés sem. A hányás a macskáknál a legtöbb esetben normális jelenség, ugyanis a tisztálkodása során rengeteg szõrt is lenyel, amelytől csak így tud megszabadulni. Sok cica a hányása elősegítése érdekében füvet fogyaszt. A népi megfigyelés szerint a „macska akkor legel, ha fáj a hasa” onnan ered, hogy a fűevést általában hányás követi. Ennek elősegítése érdekében kedveskedjünk nekik az állatkereskedésekben kapható „macskafűvel”, illetve ilyet mi is készíthetünk
otthon fűmag, vagy búza elültetésével. A nem kijáró hosszúszőrű macskák, ha nem áll rendelkezésükre „macskafű”, általában a szobanövényeket kezdik el legelni, azonban tudnunk kell, hogy a dísznövényeink jelentős hányada mérgező a macska számára! Hosszú szőrű fajtáknál jó szolgálatot tesznek az un. szőroldó paszták, melyek elősegítik a szőrlabdák gyomorbeli lebontását, ezáltal a bélrendszerbe jutásán keresztül annak „normális” úton történő kiürülését a szervezetből.

A macskák nagyon válogatós és finnyás állatok, illetve nem szeretik, ha evés közben megzavarják őket. A takarmányozással kapcsolatos negatív élményeknek – pl. egyszer túl forrón kapta meg az ételt, állandó gyerekzsivaj, vagy egy irigy kutya jelenléte az etetőhelye körül – hosszan tartó negatív hatásai lehetnek. Éppen ezért az etetőtálkájuknak a lakás egy félreeső, csendes részén van a helye. A macska almot ettől térben elkülönítve alakítsuk ki, ezzel megakadályozhatunk nagyon sok szobatisztasággal kapcsolatos problémát. Az etető és itatótál alá ajánlatos újságpapírt vagy valamilyen műanyag alátétet rakni, ezáltal könnyen tisztán tarthatjuk a területet. A tálakat – az esetleges ételmaradékok megromlását és a legyek általi beköpését elkerülendő - naponta egyszer ürítsük ki és mossuk el. Ha a cica csak száraztápot fogyaszt mindezt elég két-három naponta megtenni, azonban friss, tiszta vízre az állatnak minden nap szüksége van!
A kölyökmacskát 12 hetes koráig naponta 5 alkalommal, 5 hónapos koráig naponta 4 alkalommal, 6 hónapos korától kezdődően pedig naponta kétszer kell megetetni. A macska étkezésében a megszokásnak nagyon fontos szerepe van. Ha felnõttkorától (általában ez 9 hónapos kort jelent) kezdődően naponta ugyanabban az időben adunk neki enni, ezt annyira megszokja, hogy később a szokott időben rendszeresen megjelenik a tálja mellett. Ez a szabadban tartott macskák esetében a rendszeres hazatérést és az ezzel járó „létszámellenőrzést” is lehetővé teszi. Ha egy eledelt nem kedvel, azt nagyon nehéz, sőt sok esetben lehetetlen vele megszerettetni.
Hasonlóképpen, ha egy takarmányfélét nagyon megkedvel, hajlamos a jövõben csak azt elfogadni, és makacssága – ellentétben a kutyával – akár az éhhalálba is belekergetheti. Ezért ne etessük macskánkat kölyökkorától kezdve ugyanazzal az eledellel, azaz „ne kapassuk el”. Váltogassuk, esetleg keverjük a tápokat, és ne mindig csak ugyanazzal az ízû macskakonzervvel kínáljuk meg! Ha kedvencünk elutasítja az ételt, ne essünk kétségbe, és főleg ne adjuk neki oda rögtön a kedvencét, ezzel ugyanis csak súlyosbítjuk a helyzetet. Általában 2-3 nap múlva „megtörnek”, és kissé kelletlenül bár, de hajlandóak lesznek elfogadni az általunk jónak tartott eledelt is. Négy-öt napnál tovább azonban soha ne hagyjuk éhezni az állatot, hanem keressük fel az állatorvost, és tőle kérjünk tanácsot a további táplálást illetően.