A vemhes és a szoptató kutya táplálása

A kutyák egy évben két alkalommal, általában tavasszal és ősszel „tüzelnek” (azaz diösztruszos állatok). Amennyiben megtörténik a fedezés és a kutyánk vemhes lesz, a szuka, és a születendő kiskutyák egészsége érdekében tisztában kell lennünk a vemhes és a szoptató kutya megfelelő táplálásával, valamint a kiskutyák szilárd táplálékra való szoktatásának módjával is.

A szuka táplálása

A szuka a tenyésztésbevétele előtt a fajtájától függetlenül minimum 14 hónapos, és legalább a második, (optimális esetben a harmadik) tüzelési állapotban legyen. A vemhes szukák takarmányozása nagyban függ az állat tüzelése előtti tápláltsági állapotától, azonban van pár olyan „alapszabály”, melyet minden fajtájú, korú illetve kondíciójú vemhes kutya esetében figyelembe kell vennünk. A vemhesség első felében a hatóanyag- és energiaszükséglet nem sokkal nagyobb, mint az életfenntartás szükséglete, ellenben a szukák étvágya megnő, és a bekövetkezett hormonális változások következtében a tápanyagok hasznosulása a szervezetben sokkal jobb lesz. Éppen ezért ilyenkor nem szabad az állatoknak sokkal több táplálékot adni, mert nagyon könnyen elhízhatnak, és ez később akár szülészeti komplikációkat vagy tejtermelési problémákat is okozhat. Ha ilyenkor a kutyánk a napi megszokott adag elfogyasztása után túl éhesnek és emiatt idegesnek látszik vagy kunyerálóvá, esetleg kukázóvá válik, valamivel próbáljuk meg lekötni a figyelmét. (pl. nagyobb méretû főtt csövescsontot – marhalábszárcsont – vagy a kereskedelemben kapható műcsontokat lehet ilyenkor felkínálni, ennek rágcsálása kellemes időtöltést jelent a számára). A vemhesség utolsó harmadában a táplálóanyag- ellátást fokozatosan növelni kell, ugyanis a magzatépítés, az emlők aktiválódása és a méhen belüli gyarapodás túlnyomóan a vemhesség utolsó 2-4 hetére esik. Ezt a megnövekedtet igényt a kifejezetten vemhes kutyáknak készült kereskedelmi tápok, vagy a megszokott, addig is etetett takarmány adagjának a kb. másfélszeresére növelésével elégíthetjük ki. Ebben az időszakban naponta többször etessünk kisebb adagokat, sőt, a vemhesség utolsó két hetében akár korlátozás nélkül (ad libitum) is etethetjük az állatokat.

A fialás közeledtével az állatok étvágya fokozatosan csökken, sőt sok szuka az ellést megelőző és azt követő egy-két napban szinte egyáltalán nem fogyaszt takarmányt – ez normális dolog, nem kell ettől megijedni, a tejtermelés megindulásával az étvágy fokozatosan vissza fog térni. Nagyon fontos tudnunk, hogy amennyiben kifejezetten vemhes kutyáknak készült, és a kereskedelemben ma már széles körben kapható tápot etetünk az állattal, egyéb vitamin-, makro- és mikroelem kiegészítésre nincs szüksége!  Ezek a készítmények a szükséges tápanyagokat ugyanis már a kutya szükségletének megfelelő mennyiségben tartalmazzák, így a túlzott bevitel komoly egészségkárosodásokat és ellési-szoptatási rendellenességeket okozhat. Az egyik legveszélyesebb a vemhesség utolsó időszakában adagolt túl nagy mennyiségű kálcium, mert a kialakuló hormonális hatások következtében ez már a szülés alatt fájásgyengeséghez, majd a tejtermelés megindulásakor görcsök kialakulásához is vezethet! A vemhes szuka a megfelelő táplálás mellett rendszeres, mérsékelt aktivitású testmozgást is igényel. A rendszeres sétáltatás mind a tulajdonos, mind a vemhes szuka számára jótékony hatású, azonban a vemhesség vége felé a megerôltető futtatást (verseny, vadászat) már mellőzni kell.

A szoptató szukák táplálása során a legfontosabb a tejképzés elôsegítése. A szuka tejtermelése az ellést követő 4. héten a legnagyobb, a napi tejtermelés átlagosan 1 liter körül van. A szoptatás ideje alatt a kutyának a táplálóanyag igénye akár a négyszeresére is nőhet, ezt pedig csak jó minőségű, jól emészthető, energiában- és táplálóanyagokban gazdag takarmánnyal lehet biztosítani. Erre a célra a kereskedelmi, kimondottan szoptató kutyáknak készült tápok a legmegfelelőbbek, de jók a vemhes- és a munkakutyáknak készült tápok is. A szoptatás alatt a szukának a tápot naponta két, nagy alomszám esetén akár több alkalommal fel lehet kínálni, ilyenkor az állat ugyanis nem tud elhízni. A felvett takarmány mennyiségét a szoptatás időszaka alatt nyugodtan az állat étvágyára bízhatjuk. Kész kutyatáp etetésekor külön vitamin- és ásványelem pótlásra egészséges állat esetében ilyenkor sincs szükség.
Mind a vemhes, mind a szoptató állatnak friss ivóvízre állandóan és korlátlan mennyiségben szüksége van!

A kölykök táplálása

A kutyakölykök táplálóanyag szükségletét a fajtától függően a szukatej kb. 3-5 hetes korig tudja biztosítani, ezt követően elkezdhetjük a kiskutyákkal megismertetni a szilárd táplálékokat. Kezdetben a kölyöktáp mellé felkínálhatunk kis mennyiségben (1-2 kávéskanálnyi) húspépet vagy májkrémet, de nem szabad engedni, hogy a kiskutya átmenet nélkül rögtön teleegye magát, mert ez emésztési problémákat okozhat. Amikor a szilárd táplálékot, az odaadást követően azonnal és szívesen felfalja, elkezdhetjük a kölyöktápra való átszoktatást. A választást követôen a kiskutyának a megfelelő fejlődésük érdekében naponta minimum ötször kell enniük!
Nem túl gyakran, de előfordulhat, hogy szükségessé válik a kutyakölykök mesterséges felnevelése (pl. ha túl nagy lesz az alom, ha koraellés miatt a kiskutyában még nem alakul ki a szopási reflex, ha az anyakutyát közömbössége vagy agresszivitása miatt el kell különíteni a saját almától, ha tejtermelési problémák lépnek fel, vagy ha az anyaállat elpusztul). Az anya nélküli felnevelés legegyszerűbb és egyben a legmegfelelőbb módja a dajkásítás. Ilyenkor lehetőleg olyan szukához tegyük a kiskutyá(ka)t, amelyik ellése a szülőanya ellésének időpontjához a legközelebb esik. Az anyai ellenanyagokhoz jutás miatt nagyon fontos lenne, hogy a kölykök legalább egyszer, az életük első 24 órájában frissen ellett kutya tejéhez jussanak, bár ez a dajkásítás során sajnos nehezen megvalósítható. (Kiskutyák felnevelésére egyébként álvemhes szukák és egyéb húsevő állatok is alkalmasak, amennyiben elfogadják az almot.) Dajkásításnál nagyon kell arra ügyelni, hogy a dajkaszülő nehogy megtámadja az almához csempészet kis kakukkfiókákat!
Ezt úgy a legkönnyebb megvalósítani, ha pár órára elzárjuk a szukát az almától, majd az összes kiskutyát (a sajátjait és az idegeneket is) valamilyen semlegesesítő szaganyaggal bekenjük (alkohol, a gazdi kölnije stb). Az anya nélküli felnevelés különféle, kimondottan ilyen célra készült tejpótló tápszerekkel is lehetséges. A higított tehéntej a közhiedelemmel ellentétben nem alkalmas erre a célra, ugyanis a szuka teje eleve sokkal „sűrűbb” mint a tehéntej! Így amennyiben nem tudunk kutyatejpótló tápszert szerezni, a következő recept alkalmazásával akár a szukatej összetételének megfelelő „tápszert” házilag is összeállíthatunk: 400 ml zsíros (3,2%) tehéntejet, 80 g tojássárgáját (kb. 2 db), 50 g kukoricacsíra-olajat és 450 g sovány tehéntúrót összeturmixolunk, majd ebbe az állatkereskedésekben kapható vitamin-, ásványanyag kiegészítők megfelelő mennyiségét belekeverjük. A tejpótlókkal cumisüveg vagy fecskendő segítségével 3-4 óránként (éjjel is) kell megitatni a kiskutyákat, majd 3 hetes koruk után a fentebb említett módon fokozatosan elkezdhetjük a szilárd táplálékra való szoktatásukat.